Mivel is lehet kezdeni egy olyan blogot, amiben megírod, hogyan találtad meg és veszítetted el életed szerelmét ... A csupa nagy betűs szerelmet, aki iránt mindent elsöprő szerelmet érzel, bármit is tesz, alázatos lelki szolgája vagy, megtörten, fájdalom és kín közepette ...
A mi sztorink nem hétköznapi eset ... egyik sem az, az enyém csupán abban különbözik a többitől, hogy összehasonlítható egy brazil szappanoperához... nem szokásom blogokat írni, és fájdalmamat semmilyen módon írásban kiadni, de most annyira magamba zuhantam ... ismered azt az érzést, amikor tehetetlenül ülsz a szobádban, a barátok pedig pont most nem érnek rá? Vagy már semmi sem hat? Úgy érzed vége, nincs tovább, a fejed zúg, remeg a gyomrod és nem tudsz gondolkodni? Szeretnék végre tiszta vizet önteni a pohárba, és leírni minden hülyeségemet és titkomat, mert ha soha nem nyílok meg előtte, elveszítem. :( Gondolhatjátok, mennyire szeretem. Tehát ...
Bernátnak hívják. Imádom, halálosan szeretem a mai napig. Soha, senki mást nem fogok szeretni, senkit. Egyszer majd talán, de 20 év múlva is a szívemben lesz, és szeretni fogom. Sosem feledem ismerkedésünket, és kapcsolatunk bimbozó kezdetét. 2006 ősze volt. Emlékszem, hiszen kis miniruhában siettünk volt vőlegényemmel az egyik szórakozóhelyre. Annyira fáztam, de mivel nincs, és soha nem is volt önbizalmam, csak úgy éreztem jól magam ha nőiesen öltözöm, mégha felfázásom vagy vesegyulladásom is lesz. Ismeritek azt az érzést, amikor belenéztek a tükörbe, és látjátok, hogy egy picit különböztök más lányoktól, de valami mégsem az igazi... Megmagyarázhatatlan, de ezt úgy is csak mi tudjuk, nők. 19 évesen már túl voltam pár szépségversenyen, amit meg is nyertem, ego az mégsem volt sosem.
Bernát megjelent a szórakozóhelyen, akkor láttam életemben először. Egyáltalán nem tetszett, hiszen még halálosan szerelmes voltam a volt vőlegényembe. Bemutattak neki. Már az első pillanattól fogva láttam rajta, hogy annyira hihetetlenül bunkó és abnormális a stílusa. Tényleg ez kell a nőknek? Igen. :) Szomorú lányok, de így van. :)
Bernát odalépett hozzám, és megkérdezte: ez itt az a híres szórakozóhely? Húzzál már arrébb, mert nem látok tőled semmit!
Mondanom sem kell, elég rendesen felforrt az agyvizem, legszívesebben egy büdös nagy pofonnak jutalmaztam volna kérdését, de a többiek lenyugtattak, hogy csak sokat ivott, nézzem el neki. Következő merénylete az volt, hogy whiskyvel a kezében odalépett elém, játszotta nagymenőt, végigmért, és azt kérdezte: "Nincs véletlenül egy ikertestvéred, vagy egy olyan barátnőd mint te?" Ekkor már tényleg nagyon mérges voltam, de továbbra is elvonatkoztattam a konfliktusról. Így ismerkedtünk meg. Ezek után már csak úgy maradtunk meg egymás fejében, hogy én voltam Harmati menyasszonya, ő pedig számomra az a hihetetlenül bunkó fazon, aki túl sokat hisz magáról.
Eltelt 2 év.
Tudni kell a társaságról, hogy egy valami köt minket össze: darts. Darts versenyek sokaságán jelentünk meg, így ismerkedtünk meg az egyik legjobb barátnőmmel, Tamarával. Sokat voltunk abban a kávézóban, ahol összegyűlt olykor a társaság. Amikor megjelent Bernát a helyszínen, azon kívül hogy bunkó volt, iszonyúan csámpás is, mindig nevettünk a járásán. De valahol legbelül mindig foglalkoztatott ... Kíváncsi voltam rá, nagyon kíváncsi. Sosem voltam egy higgadt vérű nő, mindig éltem - haltam a szenvedélyért ... Annyira kíváncsivá tett, hogy egyszer gondoltam egyet. fogtam magam, készítettem egy ál msn címet, ahol ismerkedés miatt felvettem ... őszintén szólva az édes bosszú gondolata is bennem volt, de soha nem gondoltam volna, hogy azzal a beszélgetéssel 2008 januárjában elkezdődik az a kaland, ami egyben életem és halálom. A kapcsolatom folyamatosan megromlott a vőlegényemmel ... Bernát időközben nagyon jó haverom lett, mivel a kitalált lány nevében is beszéltem vele, és a sajátomban is. Ő volt az egyetlen férfi az életemben, akinek sosem voltam az esete. Hogy ez milyen idegesítő ... bárkit megkaphattam, bárkit... de őt nem ... De miért is kellene pont ő? Nagyon szerelmes voltam akkor egy másik pasasba, aki bulifotós volt. Eszméletlen együttléteim voltak vele az ágyban, úgy gondoltam felülmúlhatatlan. Nemcsak minden szombatom, de a testem is az övé volt. Azt csinált velem amit akart, és megvoltak az ún. Titanicos szeretkezős jelentek is. Minden egyes együttlétünk olyan volt, mint egy rituális szertartás, elejétől a végéig merő szenvedély. Tehát mindenem megvolt: egy tönkrement kapcsolat, és egy szenvedélyes második, aki a folytatás lett volna.
Saját gyengeségemet bizonyítottam azzal, hogy nem léptem ki egyből a tönkrement kapcsolatból, és tovább kínlódott miattam Harmati, és jómagam is. Annyira éltem haltam Zsomborért, de mégsem hagytam ott miatta Harmatit. Zsombor persze idővel emiatt eltávolodott tőlem, és a szex is inkább lett kőkemény pornó mint szenvedélyes együttlét... egyre inkább magányosnak éreztem magam, de Bernáttal mindig jókat lehetett bezsélgetni. Együtt jártunk shoppingolni, dumcsizni, Mekizni... Egyre jobban vonzódtam hozzá, és kívántam. Tudni akartam, milyen az ágyban. Nem éreztem, hogy ezt a gondolatmenetemet viszonozta volna, ami még jobban felizgatott benne.
Telt múlt az idő, közeledett a névnapom.
Bernát rendezett számomra egy névnapi bulit nála, ahol csakis én voltam egyedül lány. Annyira meglepett a közvetlensége, hogy arra gondoltam, talán tényleg Ő is akar engem. Arra a napra be is vásároltam,hiszenn Adrienn nap mégiscsak egyszer van egy évben, akkor pedig rendesen meg kell adni a módját. ;) Olyan szerelésben mentem el, hogy biztos voltam benne, nyert ügyem van. Elég sokat ittunk A BOROSKÓLA - JÉGER kombináció nem éppen kedvező :) Borzasztó sokat ittunk Bernáttal, amit talán a sors akart így. Annyira rosszul éreztem magam a sok piától, hogy nem bírtam tovább, kikívánkozott belőlem minden : lehánytam Bernát ágyán lévő párnát ... utólag már fogom a fejem, hiszen mennyire ciki ez az egész 8 pasi előtt ... :( :)
Kimentem a mosdóba, de az egyik pasas, Dezső utánam jött ... miközben küszködtem a wc-n, elkezdett fogdosni. Bernát bejött, és kizavarta. Ő pátyolgatott míg rosszul voltam. Pisilnem is kellett, annyira nem bírtam visszatartani, hogy lehúztam a szoknyámat, és előtte pisiltem :) Perzse már ő is ittas volt, dülöngélt a falon. Időközben a többiek elindultak bulizni, Bernát pedig vállalta, hogy ott marad velem addig, amíg jobban nem leszek, és majd együtt utánuk megyünk. Ekkor már kezdtem megörülni, mert már nagyon szerettem volna hozzáérni, és azelőtt az erkélyen már meg is ölelt, mert nagyon örült, hogy idővel ilyen jó barátok lettünk. :)
A következő szituációban már csak ketten voltunk a szobában, és egy szemeteskosárba csaptuk ki gyomrunk tartalmát. :) Ez nem éppen a megfelelő szerelmes sztori, de a folytatása annál inkább. Ketten feküdtünk az ágyon, miután kihánytuk magunkat, és mivel nagyon jól tudta hogy milyen rosszul érzem magam, elkezdte simogatni a hátam. Annyira gyengéd és puha kezei voltak, hogy teljesen ellágyultam tőle, majd elolvadtam az érintéseitől. A csendben halkan nyögdécseltem, ezen utólag lehet hogy felborzongott. De tudtam, hogya akarom őt, nem érdekeltek a körülmények, csak az övé akartam lenni akkor este, érezni a testét, és egy szenvedélyeset szexelni vele.
Miközben simogatta a hátam, fogtam a kezét, és egy mozdulattal a mellemre raktam, és elkezdtem rajta mozgatni a kezét, motiválni arra, hogy ne hagyja abba. Még ma is beleremegek abba a pillanatba, amikor már saját magától simogatta a mellem, először finoman és lassan, majd egyre vadabbul. Amikor már ő sem bírta, megcsókolt, és vadul egymásnak estünk. Nagyon élveztem a csókjait, és amikor nekem esett, már alig vártam, hogy ne legyen rajtam ruha, szedjen vagy tépjen le rólam mindent és legyek az övé. Körülbelül 2 és fél óra vad szexelés történt köztünk, amit soha nem tudnék elfelejteni. Hihetetlen, hogy már elsőre is ennyire passzoltunk egymással az ágyban. Az aktusnak végül is az vetett véget, hogy bűntudatot keltett benne Harmati ... tehát abbahagytuk az egészet, még mielőtt a csúcspontra értünk volna. "Ne azt bánd meg amit megtettél, hanem azt, amit még nem" remélem örökké az emlékezetébe véste, bár biztos vagyok benne, hogy ha elolvassa ezeket a sorokat, ezen a mondaton mosolyogni fog. :)
Ezután elindultunk megkeresni a többieket, több-kevesebb sikerrel. Nem tudom miért, de meggondolta magát, nagyon szerette volna, ha mégegyszer felmegyünk hozzá...biztos voltam benne, hogy szeretné folytatni, amit elkezdtünk. Amikor felértünk, hihetetlenül gyengéd volt, az elsőhöz képest igazi szeretkezés. Amikor csodaszép kék szemeivel belenézett a szemembe, már tudtam, hogy SZERETEM ŐT.
Reggel elváltunk egymástól, de előtte még együtt néztük az ágyban, ahogy felkel a nap.
Másnap amikor felébredtem otthon, senki más nem járt a fejemben, csak Ő.Felhívtam, hogy megkellene beszélnünk... aztán következett a harmadik, a negyedik stb... a szeretőm lett. Halálosan egymásba szerettünk. Fájdalmas pillanatok voltak azok, amikor ismét saját gyengeségemet bizonyítva 3 hónapon keresztül csak titokban voltam az övé, és féltem ott hagyni Harmatit. Pedig tudtam, hogy Bernátot akarom, mert nagyon szeretem, és ő az én végzetem, szenvedélyem. A lelkébe tapostam, pedig Ő a mindenem, ezt a mai napig nagyon sajnálom. :(
Ugyanúgy mint azt, hogy hazudtam neki. A kitalált msn cím és személyek... A Novák család és Kitty, mind képzeletbeli személyek. Sosem terveztem el, hogy megfogom csinálni, csak sorban jöttek. Tudni akartam, hogy miután összejöttem Bernáttal, még mindig érdekli-e Dia, a kitalált lány. Tudni akartam mit jelentek neki, hogy félt-e, akar engem. Egy kicsit talán jobb is volt más bőrébe bújni és kitalálni egy olyan életet, amit én alakítok és nincsenek problémáim.A kitalált barátnő aki mindig mellettem áll, és kihúz a csávából. Életem ez a része szinte egy kitaláció volt, egy olyan világ, amiben talán szerettem volna élni. De nem számoltam azzal, hogy becsapom azokat az embereket, akiket szeretek. Azt gondoltam, hogy ha magamat adom, és olyan leszek amilyennek ők talán elvárnának, akkor fognak igazán szeretni. De tévedtem.
Hosszas balhék közepette Bernát és én egymásé lettünk. Én lettem a barátnője, és borzasztóan büszkék voltunk egymásra. Annyira boldogok voltunk, hogy szinte repültünk, semmi mással nem foglalkoztunk, csak egymással. Ha visszaemlékszik ezekre a pillanatokra és időszakra, biztosan ő is szép emlékekkel gondol vissza.
Őszintén szólva, nekem ilyenkor kicsit könnybe lábad a szemem. :( Mint éppen most. Ismeritek Back to Black Mindentől távol című dalát? Ezt hallgatom, és közben könnyezek. :( Könnyezek, mert nagyon hiányzik a szerelmem. :( Az az ember, akit én régen úgy megszerettem, ő jelentette számomra a biztonságot, támogatást, szeretetet, tisztességet, becsületességet. :(
Mennyi hűvös éjszakát?
Mennyit álmodoztam át?
Mennyi dalba kezdtem százszor?
Hány vers maradt csak néhány szó?
Hány féltve őrzött gondolat?
S mennyi érzés, ami itt maradt?
Amit csak most látok,
Amit csak most bánok,
Hogy sosem mondtam el!
Mindentől távol, lehetsz bárhol,
Mindig őrizlek majd!
És nem választ szét,
És nem választ szét sem víz, sem part!
Mennyi elfelejtett jó?
S mennyi el nem mondott szó?
Amit csak most látok,
Amit csak most bánok,
Hogy sosem mondtam el!
Mindentől távol, lehetsz bárhol,
Mindig őrizlek majd!
És nem választ szét,
És nem választ szét sem víz, sem part!
Mindentől távol, lehetsz bárhol,
Mindig őrizlek majd!
És nem választ szét,
És nem választ szét sem víz, sem part!
Mennyi elfelejtett jó?
S mennyi el nem mondott szó?
Amit csak most látok,
Amit csak most bánok,
Hogy sosem mondtam el!
Annyira megküzdöttünk egymásért. Otthagytam érte a vőlegényemet, feladtam érte a régi barátaimat, a családomat, az életemet. :( Hiányzik a régi kis Nyunyum, aki mindig úgy nézett rám, mint egy istennőre. Tudom, hogy részben én vagyok a hibás, de szeretem, szeretem, szeretem! :( Éjszakákon át szeretkeztünk egy pléden a szobája padlóján, miközben a közös zenénk szólt. Úgy nézett rám a kék szemeivel, mint az első szeretkezésünknél. Ezek olyan pillanatok, amiket soha nem lehet elfelejteni.
Szépen lassan hozzájuk költöztem. Kapcsolatunkat egyrészt a szüleivel való viszonyom mérgezte meg.Nap mint nap gyomorideggel ébredtem és feküdtem, de nem foglalkoztam semmivel, hiszen ott volt velem az én pici szerelmem, aki úgy aludt el, hogy hozzám bújt, vagy szorította a kezem. Bármit tettem, mindent rossz szemmel néztek, és mindig kibeszéltek. Tudom, hogy nekik is hazudtam, mint sok mindenkinek. De sosem szerettem őket annyira, hogy bűntudatot érezzek emiatt. Bernát anyukája olyan szemekkel nézett rám, mint egy féregre, amit elkell taposni. Sosem ismert meg igazán, nem ismerte a múltamat, lelkemet, érzéseimet, és fogalma sincs arról, hogy mennyire szeretem az ő fiát. Biztos vagyok benne, hogy soha nem fogjuk egymást kedvelni, hiszen mindketten egy dolgot akarunk örökre: Bernátot. Valahogy különbséget érzek a konzervatív gondolkodás és képmutatás közt. Az utóbbit pedig messze elkerülöm és el is ítélem.
Másik dolog, ami megmérgezte kapcsolatunkat Mariann, Bernát volt barátnője. Mariann a földből sem látszik ki, igénytelen megjelenése és aránytalan, elhízott teste mindig is taszított, öltözködése a legigénytelenebb kínai ruhaboltból szerzett göncökből állt és rajtam kivül még sok embert foglalkoztatott, hogy vajon Bernát miért töltött el vele 3 évet. A darts versenyek alkalmával sosem esett le neki a tantusz, hogy Bernátot már nem érdekli, Mariann minden egyes pillantásával és tettével igyekezett még kontaktust felvenni vele. A lány egyik fő tulajdonsága, hogy iszonyúan bugyuta volt. Kapcsolatukat leginkább úgy tudtam elképzelni,Hogy Mariann csak járkált Bernát után mint egy kiskutya, Bernátnak pedig az imponált, hogyha valamilyen gondja volt az életben, Mariann mindig rábólintott, de törődést, vagy igazi útmutatást sosem adott neki. Nem hinném, hogy valaha is törődött volna azzal, hogy Bernátnak milyen napja volt, vagy hogyan teljesít az iskolában. A lényeg mindig a menőkén, a fetrengésen és a semmitevésen alapulhatott. A lányból többet ki sem néznék.
Bernátnak 4 nap alatt én lettem élete szerelme, nekem pedig ő. Mariann állandó jelleggel problémát jelentett a kapcsolatunkban, többször sírtam miatta titokban. Elfojtott szenvedésem helyét a féltékenység vette át. Bernátéknál kb. 6 hónapot éltünk együtt, a nagy családi balhék miatt külön albérletbe költöztünk. Eleinte minden jól ment, de aztán eljöttek azok a napok is, amiért most blogot írok. :(
Az albérletünket gyönyörűszépen berendeztük. 2 nagy szobából állt, gyönyörű fürdőből, és konyhából. Imádtam vele ott szeretkezni, vagy egyáltalán lenni, mert éreztem, hogy az a Miénk. Sosem voltam jó konyhatündér, de valahogy mindig igyekeztem. Még azelőtt nem éltem együtt senkivel, és nem tudtam hogyan kell csinálni a dolgokat. Igyekeztem mindig időben elkészíteni Bernát ebédjét, de ez sokszor nem jött össze, mivel én is tizenkétóráztam egy kőkemény munkahelyen, ahol annyira elfáradtam, hogy olykor beleestem az ágyba. Mindent azért tettem és vállaltam be a munkát, hogy haladjunk Bernáttal, de ezt ő soha nem is sejtette, vagy gondolta. Sokszor csak a rosszat látta meg bennem, ha egy tárgy máshova volt rakva, akkor már rendetlen voltam, és rossz tulajdonságaim közé tartoztak véleménye szerint, hogy soha nem voltam rendtartó, alázatos és tisztelettudó, szétszórt vagyok és trehány.:(
Nap mint nap összeszedtem Bernát holmijait, mostam rá, kivasaltam a holmijait és mindig tudtam mikor kell ágyneműt cserélni, és amikor lehetőségem volt rá, főztem neki. Soha nem figyelte az igyekezetemet, a lelki törődést, amit mindig megadtam neki ha szüksége volt rám. :( A sorban felgyülemlő problémák elvakították, és olykor úgy éreztem, egy vadidegen emberrel élek együtt. :( Teljesen eltávolodtunk egymástól, sírtam a munkahelyemen, minden üzenetváltásunk csak veszekedés volt.:( Amikor egyedül voltam otthon, sokszor csak sírtam és magamba fordultam, mert úgy láttam, ezt a kapcsolatot egyedül csak én akarom rendbe hozni. Egyedül én. :( Kételkedtem a szerelmében, és mindig úgy éreztem hogy valahol máshol jár agyban. :(
Elkövettem azt a hibát, hogy hazugságaimat nem hagytam abba. Lelkileg mindig is egy nagyon gyenge kislány voltam, aki félt magából kiadni akár egy picike vonást is. Évekkel ezelőtt elkövettem azt a nagy hibát, hogy nem érettségiztem le. 3 évvel ezelőtt történt az életemben egy nagy tragédia. Akkoriban 4 hónapot jártam együtt valakivel, és azt a valakit elveszítettem egy autóbalesetben. :( Akkora sokk ért, hogy rendszeres kezelésekre volt szükségem, és matekból valamint angolból nem mehettem el érettségizni. Ezt még meglehet érteni, de az utána kihagyott 3 évemet nem. :( A mai napig nem értem saját magam, hogyan lehetettem ennyire hülye. :( Az életemről volt szó, és a jövőmről. Én pedig elrontottam mindent. Soha, senkinek nem beszéltem ezekről a dolgokról, nem tudom miért. Talán mert félek kiadni saját magam. Alapvetően sosem voltam buta kislány, de valahogy mindig olyan emberekkel voltam körülvéve, akik gátoltak a kiteljesedésemben. Utólag is nagyon nehéz róla bezsélni. de ma már tudom, hogy nem érte meg az a sok hazugság.:(
Amikor ez is kiderült, rohamosan romlott Bernát és köztem a viszony. Eljött az a pillanat, amikor a hazugságaim miatt és a szülei befolyásoltsága miatt elköltözött tőlem. :(
Soha, semmikor nem játszódott le bennem akkora fájdalom, amikor látom, hogy a szerelmem kipakolja az összes holmiját, a közös emlékeket, az üres szoba, ahol azelőtt együtt aludtunk, üres! :'( Hogy lehet ezt megemészteni? Hogyan? Még mindig remegek ha ezek a képek az eszembe jutnak. Az őrület határán voltam. Minden álmunk elszállt. meghalt a szerelmünk. Örökre.
Abban az időben lettem pánikbeteg. Nyugtatókat és hangulatjavítókat írtak fel. Rohamosan lefogytam, és a kedvesem soha nem kérdezte meg, hogy jól vagyok-e, addigra már külön utakon jártunk. Éreztem hogy hazudik nekem.
Amikor kiköltözött, egy este még áthívtam magamhoz. Visszaakartam szerezni. :( A testiséget teljes mértékben elutasította, kezdtem gyanakodni, hogy van valakije. Mindent tagadott. Szerelmes lelkem majd megszakadt. Ez lett belőlünk . :( Akkor este már rendesen tele voltam gyógyszerrel, és feltűnő volt számomra, hogy Bernát 5 percenként hazamászkál. Fogtam magam, felöltö9ztem, lementem, és hívtam őt. Foglaltat jelzett a telefonja, és mivel már éjfél volt, gyanús volt számomra. Egyből Mariannt tárcsáztam, aki szintén foglalt volt. Ekkor megpillantottam a környéken Mariann kocsiját is. Sírógörcsöt kaptam, és rohantam fel Bernáthoz, számon kértem, de mindent tagadott, közben pedig még az anyukájával is sikerült öszevesznem.
Akkor éjjel tudtam, hogy innentől kezdve az én szerelmem halott.
Reggel, amikor felébredtem, már sok gyógyszer volt bennem, telefonon keresztül kértem Bernátot, hogy segítsen rajtam, de ő lecsapta a telefont. Akkor tudtam, nincs tovább értelme az életemnek.Fogtam az összes gyógyszeres dobozt, felbontottam, és szépen lassan tömködni kezdtem magamba a tartalmát. 1 óra múlva meglett a hatása. Szédülni kezdtem. Borzazstó érzés volt, de legbelül örültem, hiszen megszabadulok lelki fájdalmaimtól. Egyedül voltam a szobában, de miközben forgott velem a világ, csak Bernátra tudtam gondolni, és szólítottam magamhoz. "Bernát szeretlek, nagyon szeretlek téged, és mindig szeretni foglak" "Bernát kedvesem, hová lettek a gyönyörű szép kék szemeid, szerelmes szavaid"
Ekkor már tudtam, hogy közel a vég. De boldog voltam. Boldog, hogy elbúcsúzok egy olyan világtól, ami csak szenvedést és fájdalmat hozott nekem. És nincs többé Bernát. Akitől azt akartam, hogy ő legyen a gyermekeim apja. Miközben már bennem volt kb. 30 szem nyugtató, lepergett előttem az életem. Olyan pillanatok, amiket valószínűleg azért tárolt el az agyam, mert igazán boldog voltam. Amikor a kistestvéremmel játszok, nagymamám ölelget, játszok a kutyánkkal, szépségkirálynő lettem, hogy menyasszonyi ruhát próbáltam Bernát, ahogy a sátorban Ugronyán megcsókol, vagy reggel ébredés után megpuszil és rám mosolyog, utolsó képként pedig azt mondja: "szeretlek"... Így érdemes meghalni, ezekkel az emlékekkel. Amikor lepergett előttem az életem, mégis könnycseppek gördültek le az arcomon. Tudtam, hogy ezek már soha többé nem lesznek, mert nem leszek ezen a világon. Nem lesz kistestvérem, nem lesz nagymamám, és Bernát sem lesz többé.
Az utolsó pillanatban hallottam, hogy valaki bejön az ajtón. Barbara volt az, a barátnőm, aki már szaladt felém, és amikor már látta, miylen állapotban vagyok, rögtön hívta a mentőket. Kimosták a gyomrom, de ellenkeztem, nem akartam. Megakartam halni, eldobni az életemet! :( Még ma is érzem a csövet a torkomban, ahogy lefognak hogy ne mozogjak, aztán bevágnak a mentőbe és szirénázva elvisznek. Könyörögtem az orvosnak, hogy hagyjon mert nem akarok élni, és mivel csak Bernát nevét tudtam ordibálni, kaptam egy hatalmas nagy ampulla nyugtatót. Szép kis mutatványommal átkerültem a pszichiátriára, ahol első 2 nap levoltam szíjazva. A nap 24 órájában sírtam, aludni csak altatóval tudtam. Nehezen ismerkedtem, hazaakartam menni, vagy meghalni. bernát felől sokáig nem hallottam semmit. A pszichiátrián megakartak tanítani, hogyan kell Bernát nélkül élni. :( Fogalmuk sem volt arról, hogy az lehetetlen. Elvették a mobilomat és sehogy sem engedték hogy kapcsolatot teremtsek a külvilággal. Minden egyes alkalomkor, amikor szóltak, hogy látogatóm van, mindig reménykedtem hogy Bernát az. Mindig ... :( Az a szenvedés, ami ott folyt, örök sebet hagyott a szívemben! Annyit meséltem utólag Bernátnak a pszichiátriáról, mindig figyelmesen végighallgatott, de tudom, hogy sosem értett meg, sosem képzelte el azt a helyzetet, életet. Mindig csak azt gondolta, hogy csak sajnáltatni akarom magam. :( Pedig csak megértést akartam. Amikor a hozzátartozóim eljöttek meglátogatni, lefogtak az udvaron mert telefonálni akartam. A vége persze az lett, hogy lejött egy beteghordó, felvitt, és egy olyan injekciót kaptam amitől másnap délig aludtam. 2 hetet lehettem ott. Az utolsó napokban sikerült Bernátot felhívni telefonon. Tudtam, hogy nincs minden rendben, de szerettem és más nem érdekelt.
Amikor kijöttem, az első randink nagyon szerelmesre sikeredett. Nagyon izgatott voltam, hogy ismét látom, és ő is az volt. Rózsát is kaptam, elmentünk a közeli tóra sétálni, és úgy csókolt, ahogyan régen, Annyira hiányzott már! meggyőzött arról, hogy bízhatok benne. Nehéz volt a családommal megint elfogadtatni, hogy együtt vgyunk, de bíztam benne, hogy soha nem fog cserben hagyni. Együtt mentünk nyaralni 2 napot. Minden szép és jó volt, de nem tudtam lenyugodni. Valami nem volt rendben.
Bernát nagyon furcsán viselkedett. Gyanúm annyira kiteljesedett, hogy kutakodni kezdtem, mire rájöttem azokra a dolgokra, amik miatt azt gondoltam: ott kellett volna meghalnom.
Amíg én kórházban voltam, Bernát és Mariann együtt voltak. Bernát "elkeseredettségében" őt hívta, mert egy "őszinte emberre volt szüksége aki meghallgatja". Bernát mindig is könnyen befolyásolható volt, Mariann pedig csak egy bólogatós kiskutya volt mellette, aki állandóan a seggébe volt, hiszen jobb dolga nem is volt. Amikor ez kitudódott, olyan büdös pofont kapott tőlem Bernát, hogy még a tenyerem is megfájdult. Hülyének nézett, megalázott!!! :( persze mondanom sem kell, ismét a sürgősségi osztályon kötöttem ki. Még ma is libabőrös vagyok a mondattól, amint Bernát mindent bevall nekem. Elakarta mondani, de mivel belevágtam az érettségibe, és lekellett előtte osztályozó vizsgáznom, utána szerette volna közölni. Úgy érzem, az együtt töltött 16 hónap mind hazugság volt, minden egyes szó és érintés, az egész csupán egy hamis álom volt.
Nem tudom egyszerűen leírni, hogy érzem magam azóta. Nem tudok hinni neki azóta semmit. 1 hétig nem is beszéltünk utána, de én úgy gondolom, jól elvolt nélkülem. Azóta megpróbáltuk már együtt számtalanszor, de mindig kudarcba fulladt. Általában mindig a múlt miatt, hiszen fáj, borzasztóan fáj. áruljátok el, ha Isten létezik, akkor miért nem hagyta, hogy meghaljak? :( Miért? :( Azt akarta, hogy még emiatt is szenvedjek???
Szakításunk után volt pár alkalom, hogy próbálkoztam pasizni, de mind olyan erőltetett volt. Úgy gondoltam senkit nem fogok találni, amikor az egyik darts bajnokkal jobban megismerkedtem. Egy szerdai buli éjszakáján iszonyatosan fellángoltunk egymás iránt, és még azt a hétvégét Szegeden töltöttem vele. Egész héten azt éreztem, hogy hiányzik nekem. és hogy végre elfeljtem Bernátot. Visszaszámoltuk a napokat, hogy mikor látjuk a másikat, amikor pedig találkoztunk a vonatállomáson, örültünk egymásnak. A szülei egész hétvégén nem voltak otthon, így édes kettesben lehettünk. nem is nagyon mozdultunk ki otthonról, csak kocsikázni mentünk és dartsozni. Tudatosan készültünk a szexelésre, úgy gondoltam, hogy ha Bernát megtette Mariannal, aki számára olyan jelentéktelen, akkor én miért ne tehetném meg Markus-szal, akit majdnemhogy imádtam akkor. Megfogott benne valami, és követni akartam azt a valamit, felfedezni benne, hogy belészeressek. Persze nem úgy kell elképzelni az egészet, hogy amint felértünk a lakásba, egymásnak estünk. Egy pillanat műve volt az egész. Boldog voltam, mert azt hittem, ő lesz a szerelmem, és Bernát sztornó. Néhány vonása talán olyan volt, mint Bernátnak, de az is lehet hogy mindenhol csak Bernátot láttam.
A romantikus délután után, és az esti darts után bebújtam az ágyba, Marcus netezett, és onnan néztem. Elképzeltem, milyen lenne szerelmemként. De Bernát mindig bevillant egy picit a fejembe. Marcus észrevette hogy nézem, és megkérdezte: Mi az? Nem tévézel?
Én megsimogattam az arcát, rámosolyogtam és megcsókoltam. Nem tudtam nélküle tévét nézni, úgyhogy együtt néztük, összebújva, közben puszilgatott, még vizet is hozott be nekem, és ezekből a gesztusokból úgy éreztem, ebből még lehet kapcsolat. Ezeket törődésnek hívják. Amire mindig is szükségem volt. Tudom, hogy tőle megkaphattam volna. Mindig is szomjaztam a szeretetre, most pedig különösen. Olyanok voltunk mint egy pár, mert kézenfogva közlekedtünk, állandóan nevetgéltünk és puszilkóztunk. de féltem. Féltem, hogy hazamegyek, és megint csak Bernát fog járni a fejemben. Már olyan zene is volt, amit közösen hallgattunk, mert mikor együtt voltunk, az valahol mindig lejátszódott. Mindig volt egy pillanat, amikor boldog voltam vele, és jött egy Bernátra utaló jel. Pl Marcus és én péntek este elmentünk dartsozni,és felcsendül Bernáttal a közös zenénk. Ez egy égi jel lenne?
Vasárnap hazakellett jönnöm. Aznap este nagyon boldog voltam, mert úgy volt, hogy Marcus lejön hozzám darts versenyre, de végülis nem jött. Addig voltam boldog, amíg meg nem láttam Bernátot. Iszonyúan jól nézett ki, le sem tudtam róla venni a szemem. Éreztem, hogy ő is néz engem, de valahogy nem akartam viszonozni. Nagyon rossz kedvem lett azon az estén, hiányzott Bernát. Nem csak arra jöttem rá, hogy még mindig szeretem, hanem arra is, hogy jobban szeretem, mint valaha. Ránéztem, és tudatosult bennem, hogy úristen, én őt örökké szeretni fogom, örökkön örökké! Mi lesz most? Soha nem tudunk egymástól megszabadulni!!!
Annyira felkavarogtam ezektől a gondolatoktól, hogy inkább kimentem a levegőre. Bernát pedig utánam jött. Rám nézett és szinte semmit sem kellett mondania. Olyan mintha azt kérdezte volna a szemeivel: Mi az, mi a baj? te sem bírod nélkülem? Én sem nélküled " :(
Legszívesebben átöleltem volna, megcsókoltam volna, de nem lett volna helyes. Végülis együtt mentünk haza, sokat beszélgettünk. Feljött hozzám. Elmondtam neki mindent Marcusról és rólam, és annyira felszabadultak az érzelmeink, hogy beismertük, nem bírjuk egymás nélkül. Szeretjük egymást, és újrakeztdük. Már 3 hete. Persze, hogy vitázunk, igazán nagy veszekedésünk ma volt. Tudjátok, érzem, hogy megint hazudik. :( Fáj a múlt, de a fájdalmat csak őszinteséggel törölhetjük el, mert az azt jelenti, hogy elvileg tiszteled a másikat. Én tudom hogy fájna, de tudni akarok róla. Tudni akarok mindent arról az emberről, akiért ennyi mindent megtettem és kiálltam mellette. :( Szeretném érezni, hogy szeret annyira, hogy igazán, őszintén, utoljára elmesél mindent. Én ország- világ előtt egy blogon felvállaltam minden egyes szarságomat, hazugságomat, leírtam, hogy majdnem kicsináltam magam, és hogy SZERETEM ŐT!
Az ő csókját, az ő érintését, az ő szavait, az ő illatát, csak őt. Nem akarok tovább szenvedni és kételkedni. Olyanok vagyunk, mint a tűz és víz, de egymásnak teremtettek minket. Nélküle az élet nem élet. Szerintem havány lila fogalma sincs, hogy mindenki előtt megírom, mekkora egy hülye voltam. De hallgattam rá, mert megkellett, hogy nyíljak, és elmondanom minden egyes hazugságomat. Remélem rájön ezek alapján, hogy mennyire nagyon szeretem őt, és valóban őszinte lesz hozzám. Kb. 4 óra hosszán keresztül írtam le ezt egy kis sztorit, már fájnak az ujjaim. De még mindig tele vagyok gondolattal. Szerelmes vagyok. Nagyon szerelmes. Megtaláltam az igazit. És most már soha nem akarom elveszíteni. Soha. Gyönyörű volt hinni abban, hogy soha nem csapna be. Bárhogy is fog alakulni, nekem Ő volt életem nagy szerelme. A blog írása közben idejött hozzám, de én szépen kiléptem, még csak ne is sejtse, mi készülődik itt:) itt ült mellettem, és hosszasan néztem a gyönyörű kék szemét, amibe régen úgy beleszerettem. Éreztétek már azt, hogy akit szerettek, mindehogy szeretitek? legyen az koszos, büdös, lefogyott vagy szőrös? Mert az ám az igazi szerelem. ;) ha pedig megtaláltátok, ne hagyjátok egy pillanatra sem veszni hagyni! A legjobb dolgok váratlanul jönnek, lehet hogy egy buliban, lehet hogy egy utcán, de az is lehet hogy jégerezés közben :)
Drága Szerelmem!
Remélem minél hamarabb megtalálod ezt a blogot és elolvasod! Csak neked írtam, hogy tudd, megnyíltam előtted, Te vagy a mindenem és szeretlek! Sok mindenen keresztül mentünk már, ne hagyjuk tönkremenni a gyönyörűszép szerelmünket!
Mindentől távol, lehetsz bárhol
Mindig őrizlek majd
S nem választ szét sem víz, sem part ...
Szeretlek!
